2013. szeptember 22., vasárnap

Stroop kocka/ Stroop cube

Stroop kocka/ Stroop cube
2012
6x  70x100cm
tus, papír/ ink on paper











Munkám alapvetően a pszichológiában ismert Stroop hatásra épül.  John Ridley Stroop 1935-ben Studies of interference in serial verbal reactions című cikkében 3 kísérletéről számolt be. Kísérleteiben 3 különböző típusú ingerre adott válaszokat vizsgálta. Összevetette, hogyan befolyásolja agyunk reakció idejét a színek felismerésénél, ha szimbólumokon, illetve ha a szín jelentésével nem egyező, inkongruens szavakon látjuk a színeket, valamint az olvasásra milyen hatással van, ha a szín neve más színnel van leírva. A kísérlet során kiderül, hogy sokkal lassabban dolgozza fel az agyunk a színeket, ha a szó más színt jelöl. Ez az interferencia az automatizált olvasással magyarázható, minek következtében az elme automatikusan meghatározza a szavak szemantikai jelentését és csupán ennek megsemmisítése után sikerül a szó tényleges színére koncentrálni.
A Stroop hatást tovább gondolva igyekszem tompítani az írás elsődleges funkcióját, vagyis azt, hogy szemantikai szempontból értelmezzük. A nyelv és a vizuális forma segítségével próbálom oldani ezt. Stroop kísérletéből kiderült, hogy képi szimbólumok esetén az értelmezés nem ütközik nehézségekbe (ő színes négyzeteket használt), ezért kihasználva az írás vizuális tulajdonságát, formaként értelmezhető képet alkottam belőle. A szavakat úgy írtam egymás mellé, hogy távolról egy kocka képévé tömörüljenek össze.
Érdekes volt számomra az is, hogy miként befolyásolják nyelvi ismereteink a reakciónkat, ezért 3 nyelven jelenítettem meg ugyanazt a kockát. Az elsőt az anyanyelvemen; magyarul a másodikat a jelenlegi világnyelven; angolul a harmadikat pedig egy mára már kevesek által értett holtnyelven; latinul írtam. A három szó közül, az angol kifejezés értelmezése a legizgalmasabb, hiszen kérdéses, hogy az automatizált olvasás, hogyan lép fel. Vajon rögzültek-e annyira agyunkban az angol szavak, hogy rögtön jelentést társítsunk hozzá, mint anyanyelvünk szavai esetében, vagy át kell előbb esni egy fordítói folyamaton. Ha pedig utóbbiról van szó, akkor inkább ismeretlen szóként értelmezi agyunk, vagyis nem a jelentésre koncentrál, hanem a tényleges színre, vagy meghosszabbítva a felismerést, látjuk a szót, lefordítjuk, értelmezzük, és végül töröljük, hogy észlelhessük a különbséget a szó szemantikai és vizuális tulajdonsága között.

A két szín kiválasztásánál azért esett a választásom a piros és a zöld színekre, mert ennek a két színnek a keverése a leggyakoribb a színtévesztők körében, így egy színtévesztő esetében teljesen más eredmények születhetnek, ami csupán tovább erősíti a munka manipulatív jellegét.