2013. szeptember 22., vasárnap

tartozásom a szülői háznak/ I owe to my parental house

Tartozásom a szülői háznak/ I owe to my parental house
2012

32 lapos vonalas füzet, toll/ 32 pages lined notebook, pen






Munkám erőteljesen személyes indíttatású, ami egy kvázi tanulási folyamat eredményének felel meg. Kisiskolás koromban nem sikerült az írástanulásnál elsajátítanom a toll „helyes” tartását, így jobbkezes létemre úgy tartom az íróeszközt, ahogyan azt sok balkezesnél megfigyeltem, a gyűrűsujjamon megtámasztva, kézfejemmel befelé forgatva. Édesanyám ezt a „nem megfelelő” írásmódot okolta az írásom „rondaságáért”. Elhatározásom, miszerint megtanulom a szabályos írást egyrészről egy hiány bepótlása, amit nem teljesítettem az alatt a 12 év alatt, amit az általános tudás megszerzésével töltöttem, másrészről pedig tiszteletadás szüleimnek. Teljesítem édesanyám kérését, illetve részt vállalok édesapám nehézségeiből, ugyanis őt gyerekkorában átszoktatták balkézről jobb kézre, így kénytelen volt a számára természetellenes írásmódot megtanulnia.
A cél a minél erőteljesebb uniformizálás volt, így visszamentem az írás tanulás alapjaiig. Töltőtollal írtam, mivel azzal az általam használt kéztartással lehetetlen írni, így kényszerítve magam, hogy semmiképp ne váltsak át kényelmesebb pozícióba. Egy füzetet csupán arra használtam el, hogy sikerüljön begyakorolnom a tartásmódot, egy másikat pedig, hogy a betűket megtanuljam formailag a szabványnak megfelelően írni.  Az első oldal borzalmasan fájt, kényelmetlen volt és nyomta a toll a középsőujjamat, ez később elviselhetőbbé vált. Miután már biztosan fogtam a tollat kezdtem a második füzetet, ahol a külalakra is figyeltem. Átlagosan egy dupla oldalt 20-30 percig írtam.

A tanulás persze részleges volt, hiszen csupán egyetlen mondat 15 féle kisbetűjét illetve egy nagybetűjét tanultam meg, jelezve a dolog tulajdonképpeni értelmetlenségét, a felesleges önkínzást, amellyel próbálok megfelelni egy mások által felállított szabályrendszernek.